Kávézó és kávéház tulajdonosok, üzletvezetők, írók, művészek és lelkes kávéház rajongók gyűrűjében tartotta meg Zeke Gyula és Frankl Aliona legújabb könyvének bemutatóját. Közösen megállapítottuk: van Pesten kávéházi kultúra.

A Centrál zsúfolásig telt galériáján átvehettük a Kávézók kalauza című új kötetet. Emberek csüngtek a korláton, a Centrál Kávéház vendégeinek moraját túlkiabáló Kiss Imrét hallgatva, aki a könyv, fent megnevezett kávéházról szóló fejezetéből idézett. A Vendéglátóipari Múzeum igazgatója szerint hiánypótló alkotást tarthatunk a kezünkben. Mind a szöveg, mind a képi világ újszerűen mutatja be napjaink kávéházi kultúráját.
Nem kell már elsiratnunk a kávéházakat – mondta. Ez a könyv dokumentum értékű: arról tanúskodik, hogy van kávéházi kultúránk!
Györe Balázs, író egy piszkozattal állt elő. Írásművében összekeveredett a múlt és a jelen. A Kávézók kalauza nem csak a máról szól. Lapjaiban benne foglaltatik mindaz, amit ez az ország a kávéházi kultúra terén mind ez idáig megteremtett. Györe úgy fogalmazott: a könyvet olvasva nekünk is kedvünk támad velük lenni.
Mintha mindegyik kávézó, mindegyik fejezet egy-egy újabb nekirugaszkodás volna. Egy-egy új kezdet, új regény. Tudjuk, hol vagyunk, tudjuk azt is, kik a szereplők. Várjuk a cselekményt. Mi megérhettük a kávéházak feltámadását.

Zeke Gyula a következőket írja kötetéről:

Mit tart hát a kezében az olvasó, mit nyújt e kalauz? E pillanatban – azaz 2005. februárjának végén – Budapesten hozzávetőleg háromszáz – fogalmazzunk így első közelítésben: kávés hely van. Magukat kávéháznak, cafénak, kávézónak vagy (esz)presszónak (is), s esetenként cukrászdának nevező helyek, amelyek kínálatuk, szolgáltatási szerkezetük, térképzésük, s mindezek következtében előálló sajátos légkörük révén a kávézási kultúra nyilvános intézményeiként tarthatók számon.
Látszólag egyszerű hát a dolgunk. Soroljunk fel minden helyet, amely a cégtábláján a fönti nevek valamelyikét viseli! (Bizonyos megszorításokkal meg is tesszük ezt a kötet indexében.) Jó okunk van azonban az óvatosságra, s ezért álldogálunk előbb kicsit az utcán, majd be is ülünk mindenhová egy kávéra. Majdnem mindenütt mást látunk és tapasztalunk, ám emellett több olyan jelenséggel találjuk szemközt magunkat, amelyek meggondolásra késztetnek.
Először is szembetűnő, hogy az adott hely jellege, szolgáltatásai és valódi arculata igen gyakran nem felel meg annak a történetileg kialakult képnek, amelyet az önmegnevezéshez társítunk. A több funkciós vendégterekben emellett számos esetben szembesülhetünk a kávés arculat háttérbe szorulásával, vagy a névleges ottlét ellenére annak puszta hiányával.
Számolnunk kell végül némelyik nagyobb cukrászdával is a kötetben, mert van jól látható és élhető kávéházi vagy épp presszós arculatuk is. A Gerbeaud, a Hauer, a Lukács vagy a Ruszwurm említhetők példaként e sorban.
Így volt ez a két világháború között is. A nagyobb cukrászdák bérlői és tulajdonosai rendre igyekezték elnyerni a kávésipar gyakorlásához szükséges hatósági jogosítványokat is, s e törekvésük olykor nem csupán sikerrel járt, de – mint például a kávés szakmában is nagy tiszteletnek örvendő Auguszt József esetében, az ellenérdekű kávés ipartestület támogatását is maga mögött tudhatta.

Fotó: Frankl Aliona
Szöveg: Zeke Gyula
Tipográfia: Csöllei Balázs

Enciklopédia Kiadó, 2005
Formátum: A/5, 152 oldal
Bolti ára: 2900, - Ft

Enciklopédia Kiadó
1114 Budapest, Fadrusz u.
12.466-9553, 385-2120
enciklopedia@nextra.hu
www.artportal.hu
www.enciklopediakiado.hu

Nyelv: magyar
Megjelenés helye: kavehazak.hu
Megjelenés dátuma: 2005
Web: http://www.kavehazak.hu/dosszie/content.php?id=1086