 |
|---|
|
|---|
A kicsi nagysága és a nagy kicsisége
Repülni jó. Ki ne tudná?
Az ember repül, ha akar, még álltában is, álmában is, vagy két pillanat között, odabent, a legnagyobb csendben. Az ünnep ujjongása. Miféle ünnep? Olyan, amely szavakkal nem érinthető. Aki alkotta, általa valami szón innenit, szón túlit állít, hallatlanul egyszerű eszközökkel. Regölök, repülök magam is, hogy Aliona logikai úton szerintem megközelíthetetlen fotografika sorozatát értelmezzem: Ünnep, elragadtatás: A kicsi nagysága és a nagy kicsisége. A lét Egy-arca. Az Együttesség boldogsága, a pravoszlávia ma – ahogyan még egyálatlán lehetséges. Az emberi létezés „családiasság-intimitás“ aspektusának összefüggései a mozgás misztériumával. Bizonyos, a szabad akarat értelmére vonatkozó sejtelmek ábrázolása. A naiv, a közvetlen, az újbarbár, a „kitsch“-es egybeesése. Valamely Másvilág ambivalens (Öröm-Gyász) Ünnepével… Eszünkbe juthat e képek kapcsán az is, amit az eleusisi misztériumok titkos tartalmával kapcsolatban Kerényi Károly írt, de nem úgy, mintha ez „az“ volna – éppenséggel egészen más –, ám ott is bizonyos képek spontán szemlélésén át valósult meg a beavatás, mondják… Aliona képei különösen hallgatnak. Bennük minden egyszerre van mondva, olyan félkegyelmű szív-áradással, olyan ujjongó szomorúsággal, amitől a fotografika mű-anyaga is érzékennyé lesz; esendővé és gyarlóvá, akár egy gyermekrajz! Vizuális ráolvasásnak is mondhatom, valamiféle édes sugdolózásnak is, de bölcsességnek is: egyszerű, első foku egyenletnek, ami a mindenség titka, mint a Mandelbrot-halmaz (Z=z 2+c) varázsigéje. Vallásos képek, pogány érzésekkel. Nagyon női dolog, nagyon boszorkányos, mégis, nagyon tiszta.
Szeretnék Alionának csak egy képe lenni!
Megvolnék menekítve avval.
Szerző: Kornis Mihály
Nyelv: magyar
Megjelenés helye: Élet és irodalom
Megjelenés dátuma: 1997. márc. 28.
 |
|
|
|---|