 |
|---|
|
|---|
Újszerű látásmód, változatos, gyakran meghökkentő tematika, egy kiforrott művészi kísérlet képei a Liget Galériában
Alighanem a véletlennek köszönhető csupán, hogy Lábass Endre képei után ismég egy olyan művész fotói láthatók a Liget Galériában, aki vonzódik az elmúlás, a pusztulás képeihez. Frankl Aljona munkái a maguk precíz tárgyilagosságával tudósítanak mindarról a fáradt szépségről, ami a hétköznapok szürkségében eltűnni látszik a tekintet elől. Az optika sebhelyes házfalak tövében megrokkant, hatalmas fekete Volga gépkocsin, a ritkalombú csenevész „parkok“ padjain megpihenők arcán, egy ódivatú babkocsi groteszk utcasarki színfoltján, sehová sem vezető díszes lépcsősorok málladozó korlátjain, vagy a biatorbágyi viadukt vastraverzein állapodik meg, hogy azután harminc-hatvan-kilencven fokkal továbbfordulva mindezt egy másik szögben, új perspektívában tárja elénk. Mintha hol egyik, hol másik szemünkkel néznénk valamit, majd kissé odébb menve megismételnénk a műveletet. Amikor mindkét szemünk nyitva van, összeáll a valódi kép, ami nem azonos sem az egyikkel, sem a másikkal. A kubista festmények „körüljárásos módszere“ kap itt új értelmet egy másik, jóval hidegebb médiumon keresztül. Az egymás mellé helyezett fotópárokon ezzel a technikával furcsa, sajátos sztereohatás jön létre, egy helyben állva félkörpanorámát látunk, fejünk elfordítása nélkül. Ugyanazt látjuk, de mégis mást, az ábrázolt tárgy vagy jelenet új értelmet kap a két fotó összhatásában. Frankl Aljona képei újszerű látásmódjukkal és változatos, gyakran meghökkentő tematíkájukkal egy kiforrott művészi kísérlet figyelemre méltó termékei.
Szerző: Nagy Zsolt
Nyelv: magyar
Megjelenés helye: Magyar Napló
Megjelenés dátuma: 1990
 |
|
|
|---|