 |
|---|
|
|---|
Régen, valamikor a harmincas években Kosztolányi úr előszeretettel időzött a bibliás szabó műhelyében, és nem kevés időt töltött ott a szomszédban lakó Márai úr is. Beszélgettek. Az embernek volt órása, töltőtolljavító mestere, szabója és cipésze, a háziasszonyok pedig könyvvel jártak vásárolni, és a hónap végén fizettek. Azt hittük, a kismesterek Budapestje csak a harmincas évek novelláiban maradt ránk. De nem. Frankl Aliona és Juhász Katalin megtalálták: Fények-mesterségek című, a Firkász kávézóban nemrég bemutatott kötetük az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény gondozásában jelent meg a XIII. kerületi mesterekről.
„Zsunk Sándor delejező” – áll az egyik részletgazdag és kifinomult figyelemmel készült Frankl Aliona-fotó felett, és elkezdődik egy itt felejtett mese a régi világról, a vándorköszörűsről, a színpadicipő-készítőről meg Albert Béla cipészmesterről, aki nagyjából úgy fest, mint a harmadikos olvasókönyvben Csoszogi, az öreg suszter, és a tekintete épp olyan, mint az öreg mesterek tekintetének lennie kell. A XIII. kerületben még van házirétes-sütő és igazi anyagokkal dolgozó cukrász, női kalapos és szabómester, és a műhelyeknek történetük van. Juhász Katalin, ahogy írja, gyalog és kerékpárral járta be a kerületet, és beszélgetett, azaz szerzőtársaival együtt beszélni hagyta a mestereket.
„Az Úristennek sem akar elmúlni a múlt. Téblábol, húzódozik. Vagy mintha elmenne, de akkor meg viszszajön a nagykabátjáért. Ha meg túl sok a kínos mosoly, odébbáll, zugokba bújik, alkalmazkodik az új idők feltételeihez, és a leglehetetlenebb helyekre vackolja be magát” – áll Zeke Gyula előszavában.
Műhelyek a metropolisban: lehetetlen helyek. Időzárványok azoknak, akik szerint fűrészporízű, rideg, neonfényű és sivár a jelen idő.
Szerző: Péntek Orsolya
Nyelv: magyar
Megjelenés helye: Magyar Nemzet
Megjelenés dátuma: 2005
Web: http://www.mno.hu
 |
|
|
|---|