Pályák Fotográfia – 2005

 

A fényképezés szerteágazó nyelvezetén belül van egy pálya, amelyen olyan fényképek foglalnak helyek üstökösként, amelyeknek elsodleges célja nem a gyakorlatias felhasználás. Ezeket a fényképeket nem a képesújságok vagy folyóiratok fogják kinyomtatni oldalaikon, nem a reklámfelületek használják majd oket, hanem céljuk a gyönyörködtetés, a kontemplálás, a szerzo egójának önmegvalósítása, az önkifejezés. Ezt nevezhetjük ma a fényképészetben fotómuvészetnek. A fényképezés nyelvezetének közegében az ilyen képek a kiállítótermek falain jelennek meg, illetve az olyan szép és jelentos gyujteményekben halmozódnak fel, mint amilyent Török László, illetve az általa vezetett salföldi Pajta Galéria épít nagy következetességgel immár mintegy 15 éve.

Jelentos ez a gyujtemény, mert a Mai Manó Ház falain látható mintegy nyolcvan alkotás mögött felsejlik, vajon hány olyan kép rejtozhet még itt, amely nem is látható ebben a válogatásban. Jelentos aztán azért is, mert nem nagyon tudnánk olyan fotóst említeni ebbol a fényképezési önkifejezési vonalból, akinek képei ne lennének jelen e válogatásban.

Van még egy rejtett vonatkozása is e kiállításnak. Eltunodöm azon, hogy ha ma felcsapnék gyujtonek, vajon hová kéne fordulnom, ha fényképeket szeretnék vásárolni ezektol az alkotóktól. Többen közülük már nem is élnek, és nem (nagyon) létezik Magyarországon olyan kereskedelmi fotógaléria, amely árucikknek tekintené a fényképet, illetve a fénykép még nem nagyon jutott el a megbecsült és gyujtheto mutárgy társadalmi rangjára, éppen ezért pénzben kifejezheto értéke sem nagyon van. Olvasom persze imént a Muértoben, hogy Pocze Attila és a Vintage Galéria azt mondja, hogy ez csak ido kérdése, de egy fecske nem csinál nyarat.

Na de hagyjuk az általánosságokat. A kiállításon látható fényképek egy kicsit azt a régi vesszoparipámat illusztrálják, hogy a mai fotómuvészet a fényképezés hibáiból táplálkozik. Alig látunk olyan fotót, amely "ábrázolna" valamit. Ezek tulajdonképpen a kivételek. Tímár Péter tetovált férfiról készült képe, Kovács Melinda két aktja vagy Balla Demeter három felvétele. Ezzel szemben több kép is a láthatóság és érzékelhetoség határait feszegeti, mint Hajdú József szinte teljesen fekete víztükörfelvétele vagy Bozsó András ugyancsak fekete és metálfényu két portréja.

A többi képet nézegetve a muvek önmaguktól több irányba rendezodnek. Vannak olyanok, amelyek azzal a hatással muködnek, hogy egy egészen kis részletet vágnak ki a valóságból és ezt mutatják be. Idetartozik a bejárattól rögtön balra látható, ma már klasszikusnak, akkor meg utánozhatatlannak számító és a hatvanas években alkotó Koncz Csaba és Nagy Zoltán, vagy a maiak közül Gábos Kálmán, Frankl Aliona vagy Szilágyi Lenke. (Itt jut eszembe, milyen érdekes, hogy a Török-féle válogatás mennyire pontosan muködik, és az olyan alkotóktól is a gyujtemény vonulatába tartozó képeket vesz elo, akik egyébként másmilyeneket is alkotnak.) Ebbol a részlet-képvonalból hozzám Baranyay András rendkívül meghitt kis kézfényképei állnak legközelebb.

Aztán vannak itt nagyon popos képek. Veto János zászlója, Galántai György vagy Cseri László montázsa. És idetartozhat Halas István kézzel színezett, véletlenül egymásra exponált portrékat mutató fotója, vagy a legpoposabb mu, Pintér Georg faliújság-objektje, amely ráadásul a kiállítóterem tuzoltódoboza mellé lett kitéve, mintha az is a mutárgy részlete volna.

Még két, jellegzetesen fotómuvészeti módszer alkalmazása figyelheto meg a gyujteményben. Jelentos számban vannak jelen a fényérzékeny fotográfiai emulziók alkalmazásával készített fotók, amelyeknek szemlélésekor már a kézzel felkent réteg látványa is a képzomuvészet felé sodorja ezeket a muveket. Szamódy Zsolt vízi tájképét, Balla András mitologikus jeleneteit, Vékás Magdolna apró cianotípia-fotogramjait, Boros Gábor parkrészletét vagy Minyó Szert Károly buszmegállóját említhetjük. Másrészt jelen vannak az olyan fotók, amelyek eloször apró részletekre szedik a látványt, majd ismét összerakják egyszeru kollázs-technikával (Várnagy Tibor, Drégely Imre) vagy rafináltabb játékossággal (Soltész István, Farkas Antal Yama).

(Szimbiózis II. Mai Manó Ház, Budapest, VI. Nagymezo u. 20. Nyitva január 23-ig.)

 

Szerző: LUGOSI LUGO LÁSZLÓ
Nyelv: magyar
Megjelenés helye: Élét és irodalom
Megjelenés dátuma: 2005
Web: http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=MUBIRALAT0502