A velencei tükör-kép – 1991. december

 

Valamikor fogalom volt a Gozsdu Emánuel Alapítvány által épített e nyolc házból álló épületrendszer Pesten, melynek hét egymásba nyíló udvara ma is összeköti a Király utcát a Dob utcával. A Gozsdu Emánuel Alapítvány elsősorban a szegény sorsú román diákok megsegítését szolgálta és az alapítvány görög-keleti kápolnája mai napig működik az udvar Holló utcai kijárata fölött.

Valamikor fogalom volt a Gozsdu Emánuel Alapítvány által épített nyolc házból álló épületrendszer Pesten, melynek hét egymásba nyíló udvara ma is összeköti a Király utcát a Dob utcával. A Gozsdu Emánuel Alapítvány elsősorban a szegény sorsú román diákok megsegítését szolgálta, és az alapítvány görögkeleti kápolnája a mai napig működik az Udvar Holló utcai kijárata fölött.
Nagy üzleti központ volt az Udvar rengeteg bolttal. Az ország legtávolabbi részében is pontosan tudták hol van. Tetőtől talpig felöltözhetett itt mindenki, ékszert is vehetett magának (mondják több arany volt itt, mint a Nemzeti Bankban). A vásárlás idején a kuncsaft még beülhetett a borbélyhoz új frizurát csináltatni. Ma csupaszon lógnak a villanykörték, melyeken átsüt a délutáni nap és némi csillogást szór a szürkén omló falakra.
A régi boltok majd mind eltűntek, de a fodrászműhely mai is megtalálható a III. udvarban. Szlatki András fodrászmester és felesége ötvenhat éve vágja itt a vendégek haját, borotválja állukat, bodorítja frizurájukat. A műhelyben megállt az idő. A tárgyak együtt öregednek mesterükkel, a teveszőrből készült ecsetek és a nyakkefék, a zsilett és a borotvaélező, az alpakkából készült felszerelések, a fertőtlenítő üveg és a vízszóró. Megigéző a tárgyak kopottsága. A tükrökön függönyszerűen feketedik a foncsor, résein át is azt látom, hogy ötven éve változatlan itt minden. A sarokban sarokasztal. Itt sakkoztak a régi vendégek, miközben sorukra várva a legújabb híreket cserélték ki évtizedeken át.
Hajmosást kér a vendég, réz hajmosótál kerül a feje alá. Bandi bácsi beteríti és mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, teáskannából önti a meleg vizet a vendég hajára. Nyugodtan, komótosan dolgozik, a rohanó világ kívűlrekedt az ajtón.
A Horthy-rendszerben lett önálló, három segéddel dolgozott akkor, mutatja a megsárgult első adóbevallását 1935-ből. Átélte a Szálasi -kormányt, a németek bejövetelét, az oroszok bejövetelét, a Tildy-kormányt, a Nagy Imre kormányt, a Rákosi rendszert, a Kádár-korszakot és most az MDF-et. Fizetett ő koronával, pengővel, forinttal.
Amikor 1944-ben itt volt a gettó kapuja, és csillagos ház lett a Gozsdu-udvar, felajánlottak neki egy műhelyt a város másik részén, de ő maradt a szokott helyen, és várta a törzsvendégeit, akik ma is hűségesen visszajárnak hozzá, „hacsak meg nem haltak, vagy nem disszidáltak".
A mesélés során kívánság szerint szárítja be a vendég haját és amikor készen van a kiszolgálással, egy kis tükörrel hátulról is megmutatja a kész frizurát.
A műhely második szintjén Ilonka néninek, Bandi bácsi feleségének női fodrászata. A lépcső nyikorog, a fakorláton repedezik a festék. Régi búrák, a foncsor talán még kopottabb mint lent, a tükrökön hajhálók lógnak és zsebóra, mely már régóta nem mutatja az időt, meg hajsütővas, rejtélyes üvegcsék és tégelyek mindenfelé, meg egy piros lábas, mely élénkségével vonzza a tekintetet.
A hölgyvendég a 30-as évekből maradt itt mosolygó ráncos arcával, puha ősz hajával, melybe Ilonka néni éppen csavarokat rak. Hálóval leszorítja a haját és beülteti őt a búra alá, ahol a hölgy a 30-as évekből válogathat a felhalmozódott újságkupacban és elmerenghet a régi hírekben, megcsodálva a 60-as évek divatját.
Amikor ebédidőben elfogynak a vendégek, meghívnak magukhoz a lakásukba. Átsétálunk a IV. udvarba, a Holló utcai házba ahol laknak és ahol az első emeleten a templom is van. Omladozik ez a ház is, vastag falai majdnem csupaszon állnak, szinte hallani ahogy pereg a vakolat. A kétszobás udvari lakásban büszkén mutatják a velencei tükröt, mely Ilonka néni hozománya volt és amely összetartotta őket kormányokon, háborúkon, válságokon át.
A Gozsdu-udvarból nemsokára Madách sétány lesz és a fodrászműhelynek mennie kell.

 

Szerző: Frankl Aliona
Nyelv: magyar
Megjelenés helye: Élet és Irodalom
Megjelenés dátuma: 1991. december