 |
|---|
|
|---|
Emlékszel-e még az első rumosokra, Drága?
A cukorsüvegből kiömlő szirupos lávára, amiről akkor még nem tudtuk, hogy borszesz?
Az elgurult ötfilléresekre a rákosligeti trafik sarkában, vagy a hiányzó kétfilléresekre, amelyeket a kishúgunk elcsent? Emlékszel-e arra, hogy biztosak voltunk benne, mi a jó, és abban is, hogy pár fillérért megszerezhető?
Ezek a szemek (vagy csak é p p e n ilyenek?) még látták, ahogy megosztozunk filléreinken, és ahogy kettéharapjuk az utolsó rumost. Ezek a kezek még hiteleztek nekünk, ha hiába kerestük az elgurult aprópénzt.
Ezekhez az emberekhez lettünk mi hűtlenek. Még az emlékeinkből is kiirtottuk őket; azt sem tudjuk, hogy élnek-e még. Nem írtuk/verseltük/énekeltük meg az üzleteiket, és első filmtekercseinken sem jutott számukra hely. Ezeket az embereket egyszer már elvesztettük.
A képeket itt h e l y e t t ü n k készítették, Drága!
A te babádhoz talált (mert keresett) új lábat a néni, és nekem ajánlott hegedűt a mosolygó öregúr. Talán éppen a rumosért szaladtunk át a szomszédba, miközben kabátunkat férceli-stoppolja az öreg szabó, vagy a suszter megleli a megsarkalt cipőt.
Jó, hogy ezek a képek elkészültek. Jó, hogy előkerültek az ö r e g e i n k. Jó, hogy eszünkbe juthat, honnan jöttünk. És jó tudni, hogy ha a villamossal néhány megállónyit továbbmegyünk, még megtalálhatjuk a boltjaikat, s a boltjaikban őket is – még.
Elfelejtettük dokumentálni, Drága, de szerencsére ezt mások most elvégezték helyettünk. Nem szatirikus éllel, nem nosztalgiázva, nem önkifejezésként, nem idézőjelben és ne kikacsintva a jelmezek mögül, hanem fölismerve végre közös kötelességünket: a fotó (egyik alapvető) dolga a m e g ő r z é s.
A gödöllői öreg cipész meg az öreg kádár a helyi múzeumnak adta a szerszámait. Ha szükségük van rá, egy időre visszakérik. És hetente bejárnak a régi masinákat letakarítani. Hogyisne: hiszen mesterségük és a maguk becsületét őrzi az a varrógép, az a suszterár, amelyet időnként meg-megsimogatnak. Mi már egymást is csak ritkán simogatjuk, Drága, és rumos helyett is inkább rumot veszünk.
Sajnálom, hogy így alakult.
Szerző: Antal István
Nyelv: magyar
Megjelenés helye: fotó
Megjelenés dátuma: 1987. március
 |
|
|
|---|